Lengyeltótiban az elmúlt 100-120 évben a legtöbb változás a település központjában elhelyezkedő főtéren figyelhető meg. A sok átalakítás során egyetlen változatlan dolog maradt a parkban, az pedig a ma is álló fehér kőkereszt, amely a lenti 1900-ban készült képeslapon is látható. Hogy a keresztet ki, mikor, milyen alkalomból állítatta, arról sajnos egyenlőre nincs információ, a képeslap tanúsága szerint az viszont megállapítható, immár 115 éve biztosan "őrködik" Lengyeltóti szívében. 

A ma is álló fehér kőkereszt 1900-ban.

A képeslapot jobban szemügyre véve, szinte rá sem lehet ismerni a mai központra. A rajta látható nagyvendéglő épületére már valószínűleg nagyon kevesen emlékezhetnek, mert ez is átépítésre került az 1960-as években a Jóbarát vendéglővé, melynek a sarkon volt a bejárata, s amelyre az idősebb generáció tagjai nosztalgiával gondolnak vissza. Viszont az 1980 után születettek már azt a sarki vendéglőt, a mellette lévő cukrászüzemmel és üzletekkel sem ismerhették, mivel 1986-ban lebontották, s építették helyette a saroktól és az úttól jóval beljebb lévő Kék-tó éttermet. Hogy helytörténeti szempontból milyen gyorsan változnak a dolgok, azt jól tükrözi, hogy a mai gyerekeknek már a Kék-tó étteremről is mesélni kell, bár az épület megvan, 2014 nyarán fel is újították és 2014. szeptember 20-án kezdte meg benne a működését a Taverna Café. 

 
A Jóbarát Kisvendéglő az 1970-es években és a Kék-tó étterem a 2010-es években.

Még egy kis kitérő az egykori község központjával kapcsolatban. A két (színezett) képeslap kb. 10 évvel lehet későbbi, mint a fenti nagyvendéglős, a baloldalin jól látszik, hogy a vendéglő mennyire belóg a mai Zrínyi utcára, a mögötte lévő kaszinó épületét (később mozi, most múzeum) ebből a szögből teljesen eltakarja, a háttérben a dombon pedig a kiskastély (később szülőotthon, most orvosi rendelő) látható, amelyben akkoriban a királyi járásbíróság működött. A vendéglővel szemben, mint látható üres a terület, mert az gróf Zichy Béla uradalmának kertészete volt, amit a község az 1920-as években vásárolt meg házhelyek kialakítása céljából, valamint az 1932-ben elkészült új járásbíróság épületének (most városháza). A másik oldalon az adóhivatal épülete (később felső ovi) a kaszinó mellé kicsit korábban épült, mert egy 1914-ben postára adott képeslapon már látható. Lengyeltóti, a járási székhely funkciójából adódóan a főszolgabíróságnak is helyet adott, a főszolgabíróság (később kultúrház, kisegítő iskola, zeneiskola, most családsegítő) a Csokonai utcában mindkét képeslapon látható. Viszont a kereszt felőli oldalon az üzlethelyiségek már nincsenek meg, mert a buszmegálló kialakítása miatt elbontották őket, ez talán az egyik legnagyobb változás a központban.

 
Színezett képeslapok Lengyeltóti központjáról az 1910-es évekből.

A központ áttekintése után, most már tényleg következzen a Babakert. A "Csalogányok völgye" Lengyeltótiról szóló könyvben Körmendy István: Egy évszázad tanújaként című írásában a következő olvasható: "1919. május 4-én, vasárnap délután a kommunista vezetők nagygyűlést tartottak a község akkor még teljesen üres főterén." A tér akkori kopárságának a tényét alátámasztja egy az 1920-as évek elején postázott képeslap is, amelyen szintén a fehér kőkereszt látható, csak a nagyvendéglős lapon lévővel pont ellentétes irányból fényképezve. Így látszanak mellette az épületek, valamint a háttérben az íves tetejű zsinagóga és előtte a parkosítatlan terület. A kép télen készült, ezért lomb nélkül nem annyira feltűnő, de az épület előtt már ott vannak a gesztenyefák, amelyek ma is állnak a park és a buszmegálló között, az épületek viszont lebontásra kerültek.

A főtér a kőkereszttel, háttérben a zsinagógával az 1920-as években.

A következő 1930-ban kiadott képeslapon viszont már szépen parkosítva és bekerítve látható a Babakert, itt már kezd kicsit hasonlítani a központ a mai formájához. A Rákóczi és a Csokonai utca felől is árkolva van, az árok felett a hidak is vannak, és a gesztenyefák is elég méretesek már, valamint a Rákóczi utcával párhuzamosan látható egy egymáshoz elég közel ültetett dupla fasor. A kép viszont olyan szögből készült, hogy a kőkereszt lemaradt róla, pedig biztosan ott van a jobb szélen.

A parkosított és bekerített Babakert 1930-ban.

A lenti 1934-es postai bélyegzővel ellátott képeslapon a legnagyobb változás az előzőhöz képest, hogy ezen már áll az országzászló, amelyből arra lehet következtetni, hogy az az 1930-as évek elején készült. Jobboldalon a fényképek között található képen a falu lakossága ünneplőbe öltözve áll a megkoszorúzott országzászló mellett, amit akár a zászlótartó avatása alkalmából is fotózhattak, de ez csak feltevés.

A Babakert az országzászlóval az 1930-as évek elején.

A II. világháború eseményei a lengyeltóti zsidó lakosságot is súlyosan érintették, a holocaustot követően nem volt kinek Istentiszteletet tartani, így az 1822-ben épült, majd a leromlott állapota miatt 1903-ban újjáépített zsinagógát 1957-ben lebontották. Egykori helyének emlékét a zsinagóga megmaradt három oszlopából állított, rózsákkal befuttatott emlékmű őrzi a kisáruház mellett, amely a "Barátság rózsái" nevet kapta. Az 1950-es évekre kialakult kommunista rendszer eszméjével nem volt összeegyeztethető az országzászló jelenléte a falu központjában, ezért ez is lebontásra ítéltetett nagyjából a zsinagógával egyidőben, vagy kicsit később, így üresen maradt a park közepe. Koósz Pál, bem utcai lakos, hobbikertészként szorgalmazta, hogy legyen szökőkút a Babakertben, amely az 1970-es évek elején el is készült. Az építőanyagot és a homokkövet a Lengyeltóti Tanács vásárolta, az építés pedig társadalmi munkában folyt, pl. Szentes László kőműves burkolta be homokkővel a szökőkút alját. A "Vízöntő lány" gipszszobrot Németh Aranka szobrász ajánlotta fel a szökőkúthoz, amelynek a felülete a kihelyezése előtt be lett vonva vízhatlan réteggel, azonban ez sem tudta egy idő után megakadályozni, hogy a szobor elkezdjen málladozni és tönkre menjen. Hogy pontosan mikor került levételre a szökőkútról azt nem tudom, de én a 80-as években voltam gyerek és egyáltalán nem emlékszem a szoborra, ez persze nem jelenti azt, hogy akkor már nem volt meg.

Szökőkút a "Vízöntő lány" gipszszoborral a Babakertben az 1970-es években.

A fenti képen még látható, hogy a gesztenyefák mellett megvannak az épületek, üzlethelyiségek, amiket valamikor a '70-es évek végén, '80-as évek legelején bonthattak le, mert ezek helyén épült a kisáruház 1982-ben és került kialakításra a központi buszmegálló. Én már ahhoz a generációhoz tartozom, aki a Babakertet csak buszmegállóval együtt ismerhette, amíg a képeslapokon nem láttam, addig nem is tudtam, hogy itt valaha üzletek és lakóházak is voltak.

A Babakert sövénye a Rákóczi utca felől, háttérben a Kisáruház az 1980-as években.

Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás után újra lett zászlótartó a Babakertben a kőkereszt és járda között, a szökőkúttal szemben, amely a kép tanúsága szerint kb. egy évtizedig ott is állt. Emlékszem, hogy kisiskolás koromban, valamikor a '90-es évek elején, egyszer március 15-én itt tartották az iskolai ünnepséget a zászlórúdnál, talán éppen azért, mert akkor volt új. A kép érdekessége még, hogy a buszmegálló járdája és a padok közti rész sárga gyöngykaviccsal van leszórva, szerintem ez sokak emlékeiben meghatározó elemként él a '80-as, '90-es évek Babakertjéről.

A zászlótartó és a sárga gyöngykavics a Babakertben 2000. július 19-én.

bla bla bla

... szerkesztés alatt....

Képeslapokon:

Fényképeken:

2013.01.20.