|
Barátihegy 7km-re található Lengyeltótitól a Kaposvár felé vezető úton, bár közigazgatásilag sosem tartozott Lengyeltótihoz, ennek ellenére az 1960-as években a baráti gyerekek is a lengyeltóti általános iskolába jártak felső tagozatba, így az Édesapám is. Mivel apai ágon kötődöm Barátihegyhez, ezért a barátihegyi kápolna személyes indítatásból került fel a Lengyeltóti képekben oldalra.
 
Lengyeltótiból Barátihegybe és a Barátihegyi kápolnához vezető út
Barátihegy ékköve egy kis kápolna, amely egyszerűen megközelíthető, lefordulva a főútról a hosszú bekötőúton, amit a térkép Április 4. utcának jelez, balra kell fordulni a víztoronynál, majd egyenesen az első lakóházig, ahol balra fordulva már csak pár méterre van az utca bal oldalán a kápolna és szemben vele a temető.
Barátihegyi kápolna
A kápolnáról egyelőre szájhagyomány útján szerzett információim vannak, pontosabban Apukám elmondta, amiket az 1911-ben született Nagypapám mesélt neki. A kápolna elvileg a Szent Donát nevet viseli, ami azért is illő lenne rá, mert Szent Donát a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje és Barátihegy eredetileg Baráti-szőlőhegy volt. A Szent Donát Kápolna nevet az is alátámasztja, hogy régen augusztus 7-én Donát napi búcsú volt Barátihegyben, csak egy későbbi egyházi rendelet után került át a búcsú pünkösdre.
Ezen kápolna helyén korábban is állt egy kis temetőkápolna és a temető is a kápolna mögötti részen volt, ami jelenleg szőlővel beültetett terület, valamint szántóföld. A Nagypapám gyerekkorában állítólag még voltak az említett területen gondozott sírok. Egyes források szerint Baráti-szőlőhegy lakossága az 1920-as években jelentősen gyarapodott, ezért szükségessé vált egy nagyobb kápolna építése a régi helyére, amelyben az akkori oktatási- és valláspolitikának megfelelően kápolna iskolát is ki lehet alakítani. A kápolna valamikor az 1930-as években épült, az időközben felnőtt Nagypapám is, aki kőműves lett, dolgozott az építkezésen. Az új kápolnához sekrestye is épült és oltár is kialakításra került a kívülről is látható félköríves szentélyben. A temetőt viszont már az építkezés előtt jóval megnyitották szembe az út túloldalán, a kápolna mögötti részen pedig mára nyomtalanul eltűnt a jele, hogy ott valaha is sírhantok voltak.
Barátihegyi kápolna oldalt a sekrestye bejáratával
Barátihegy Öreglakhoz tartozik közigazgatásilag, ezért a baráti gyerekek Öreglakba jártak iskolába. A barátihegyi kápolnában csak 1948-ban kezdődött meg az oktatás, Apukám is még oda járt első és második osztályba az 1957-58-as és 1958-59-es tanévben. A második osztályt azonban már nem ott fejezte be, mert közben elkészült a barátiak által csak "újsornak" nevezett, de hivatalosan Április 4. utcában az új iskolaépület, amihez tanítói lakás is tartozott és ott folytatódott a tanítás. Az utolsó nem egészen teljes tanévben Nagy József volt a kápolna iskolában a tanító, aki később a lengyeltóti általános iskola tanára lett. Az új iskolaépületben már Vörös Istvánné lett a tanítónő. A barátihegyi iskolában alsó és felső tagozatos oktatás is volt, de egy tanterem lévén, délelőtt az alsósok, délután a felsősök jártak iskolába, vagy épp fordítva heti váltásban. (Ugyanígy volt a tanítás a kápolnában is.) Az iskolába nem csak barátihegyi, hanem tatárvári gyerekek is jártak.
 
  
Első Mikulás ünnepség az új barátihegyi iskolaépületben 1958.XII.06-án.
 
Barátihegyi iskola diákjai az 1950-es évek végén Vörös Istvánné tanítónővel.
Az 1961-62-es tanévtől már csak alsó tagozatos oktatás volt Barátihegyben, a felső évfolyamokat akkortól a diákok a lengyeltóti általános iskolában végezték. 1975-ben bezárták a baráti iskolát, azóta a gyerekek ismét az öreglaki általános iskolába járnak, az iskolaépületben jelenleg óvoda működik. Sajnos, a többi külterületi településekhez hasonlóan Barátihegy is kezd elnéptelenedni, az idősek lassan kihalnak, a fiatalok már nem telepednek le, a lakosság nagyobb részét a cigányság képezi.
Barátihegyi kápolna a hársfák ölelésében.
A kápolna nagyon szép környezetben található, mögötte is egy hatalmas hárs, előtte pedig az utcával párhuzamosan két nagy hársfa magasodik, amelyek között egy utca felé néző kőkereszt áll. A hársfák a törzseik vastagsága alapján elég idősek lehetnek, talán még abban az időben lettek ültetve, amikor azon az oldalon volt a temető.
A kápolna bejáratánál lévő pad és a kőkereszt a hársfák alatt.
A kápolna bejáratával szemben egy pad helyezkedik el, amelyen nyáron a hársfák árnyékában lehet hűsölni, vagy tavasszal virágzáskor üldögélve alatta beszívni a finom hársillatot. Ha alkalmam nyílik látni, vagy így a képek láttán gondolok a kápolnára, mindig ez a versrészlet jut eszembe róla, amit gyerekkoromban Anyukám emlékkönyvében olvastam:
"Egy csendes kis kápolnánál ereszkedj térdre,
és akit szeretsz, imádkozzál érte!"
A kápolna előtt lévő 1874-ben állított kőkereszt.
A hársfák alatt álló kőkereszt a korához képest jó állapotban van, a következő felirat olvasható rajta:
Isten dicsőségére
Németh István
Tila Anna
1874
Az utca túloldalán a kerítéssel körbekerített temető szépen gondozott, remélhetőleg még sokáig ilyen is marad, nem válnak pár éven belül rendezetlenné, elhagyatottá a sírok. A temető hátsó kapuja, ami a halottasházhoz vezet, pont szembe esik a kápolna bejáratával. A ravatalozó épülete is még viszonylag jó állapotban van.
A temető hátsó bejárata és a halottasház.
A temetőnek középtájon is van kapuja, ami pont szembe esik egy kőkereszttel, amely a temető közepén áll. Sajnos ez a kereszt közel sincs olyan jó állapotban, mint a hársfák alatt lévő. A felülete elégé málladozik, ha az alján volt is felirat, az teljesen lekopott, így nem tudni ki és mikor állította. Csupán a kereszt legfelső részén található pár betű, amely talán két monogramot jelöl, de ebben sem vagyok biztos.
A temető közepén álló, nem túl jó állapotban lévő kőkereszt.
|
