|
Linkajánló
|
Dr. Tóth Sándor Dr. Tóth Sándor 1941. július 9-én született Kaposváron. 1966-ban végzett az Orvostudományi Egyetemen, mint fogorvos. 1967-től Somogyváron praktizált, majd 1971-ben került Lengyeltótiba és itt élt 2004-ben bekövetkezett haláláig. Sírja a lengyeltóti keleti temetőben található. 2012-ben posztumusz kapott Lengyeltóti díszpolgára kitüntetést a város 20. évfordulóján. Gaál István nyugdíjas tanító vezette be a helytörténet-kutatás szépségeibe. Pista bácsi, mert ő csak így emlegette, már idős ember volt, amikor megismerkedtek. Bement hozzá a rendelőbe beszélgetni, s mindent elmondott, amit átélt. Amikor a kilencvenes évek elején elment, tulajdonképpen a fogorvos vette át a szerepét, bár akkor ezt talán még nem is sejtette. Első helytörténeti munkáit a Lengyeltóti és Környéke című havonta megjelenő lapban publikálta, amikor felkérést kapott, hogy írjon néhány cikket a város történetéből. Ekkor tűnt fel, hogy még senki sem foglalta össze a település történelmét. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát a kutatómunkába és egyre több és több adatra, történelmi tényre lelt a poros, sokszor elfeledettnek vélt anyagok között. Szépen terebélyesedett az adat-sor, és a kutatást egyszerűen nem tudta abbahagyni. Este tíz után, amikor a család már nyugovóra tért, forgatta a könyveket hajnalig, aztán reggel 7-kor indult a rendelőbe, ahol a tőle megszokott, bátorító, kedves mosollyal fogadta betegeit. Szorgos munkájának eredményeképpen óriási anyagot gyűjtött össze. Ekkor született meg a gondolat, hogy érdemes lenne mindezt egy könyvben összefoglalni és megőrizni. Nem veszhet el újra a napfényre került történelem. Neves szerzőtársak közreműködésével aztán megszületett a Csalogányok völgye – Tanulmányok Lengyeltótiról című mű. Dr. Tóth Sándor számos fejezet megírásával gazdagította a könyvet és ő végezte e terjedelmes, a helytörténészek által méltán elismert és nagyra értékelt mű szerkesztését is. Nevéhez fűződik még egy, az iskolásoknak szánt tankönyv megírása is, Örökös szomjúság címmel, melyben szemel-vényeket közöl Lengyeltóti történetéből Szikra János fonyódi festőművész grafikáival illusztrálva.
Borongós, esős napon találkoztunk dr. Tóth Sándorral, Lengyeltóti helytörténészével. S ki tudja mi okból, de a somogyvári csodatévő forrás jutott eszébe. Néhány óra múlva már tudtam miért: nincs kedvesebb dolog számára, mint a kutatásainak eredményét megismertetni másokkal. A fogorvos csodatévő forrása Nem öncélú dolog ez. Számára egyszerűen fontos a város közösségének emlékezete. Ez a csodatévő forrás dr. Tóth Sándor egyik kedvenc helye. Nemrég emlékkövet állítottak a közelében, Koppány ereklyéit két kopjafa tartja. Örömmel beszél róla: A forrás már a pogány időkben is megvolt, a pogány magyarokat itt mártották meg, hogy megtisztuljanak. Padányi Bíró Márton feljegyzései szerint Koppány leverése után István eljött Somogyvárra, hogy megnézze a vezér várát, s a forrásban megmosta véres kezét. A következő évszázadok a forrás csodatévő erejét példázzák. A török időkben fordulat történt. A laki basának, aki megadóztatta az idelátogató zarándokokat, megvakult a lova. Hozatott a vízből, s a forrás meggyógyította. A víz azonban elapadt, és az eredeti helyétől távolabb bukkant fel, de megszűnt csodatévő ereje. A törökök elvonulása után újra régi medrében folydogált, és az emberek nem hiába várták a csodát. Az itt élők úgy tartják, hogy a Pogány-völgy, Koppány fejedelem birtokának központja nem hozott szerencsét Istvánnak, mert Imre herceg az öreglaki erdőkben lelte halálát vadászat közben. Koppány kultusza ma is élénken él a Pogány-völgyben. Ezt példázza az emlékmű állítása is. Dr. Tóth Sándor fogorvos, 1971-ben került Lengyeltótiba. Gaál István nyugdíjas tanító vezette be a helytörténet-kutatás szépségeibe. Pista bácsit igazi lámpásnak tartja, aki a húszas évektől élt Tótiban és összefogta a község kulturális és sportéletét. Foglalkozott a település ókori, kora középkori történetével is. Ha valahol ástak, és előbukkant valami, az emberek tudták, hogy neki kell szólni. Színjátszókört is szervezett, a János vitézt még a kaposvári színházban is bemutatta a tóti társulat. Már idős ember volt, amikor dr. Tóth Sándor megismerte. Bement hozzá a rendelőbe beszélgetni, s mindent elmondott, amit átélt. Amikor a kilencvenes évek elején elment, tulajdonképpen a fogorvos vette át a szerepét, bár akkor ezt talán még nem is sejtette. Dr. Tóth Zoltán állatorvos szerkesztette ugyanis a Lengyeltóti és Környéke című havonta megjelenő lapot, és arra kérte orvos kollégáját, írjon néhány cikket a város történetéből. Ezt meg is tette, papírra vetette mindazt, amit Gaál Istvántól hallott. Ekkor tűnt fel, hogy még senki sem foglalta össze a település történetét. Miután édesanyja a megyei könyvtár helytörténeti részlegénél dolgozott, utána nézett egy-két dolognak, s akkor bukkant rá egyre több adatra, történelmi tényre. Szépen terebélyesedett az adatsor, és a kutatást egyszerűen nem tudta abbahagyni. Este tíz után, amikor a család már nyugovóra tért, forgatta a könyveket hajnalig, aztán reggel 7-kor indult a rendelőbe. A nemzetségkutatás reneszánszát éli az utóbbi években. Ezeket a családfákat lapozgatta, aztán elővett egy nagy papírlapot, és szépen összerakta. Összeállt a város korábbi birtokosainak a Lengyeleknek a családfája, amely egészen a Pok nemzetségig vezethető vissza. Pok Móric, akit Tóti Móric néven is említenek, IV. Béla legkedvesebb embere volt, a nádorság kivételével minden udvari tisztet betöltött. A király annyira becsülte, hogy unokáját adta Móric fiához, Mihályhoz nőül. Ahogy összerakta a családfát, Pok Móricét egészen 1402-ig, majd Lengyel Jánosét visszafele 1444-ig, de hiányzott a kettő közötti kapcsolat. – Barátipusztán a középkorban volt egy nagy páloskolostor, Vetahida volt a neve. A pálosok történetéről szóló írás, amelyet 1523-ban írt a rendfőnök. Egy zöld selyem kódexben a Festetics könyvtárban található, amelynek feldolgozott anyagát megkaptam. Ott találtam egy oklevelet, amelyben Pok nembéli Lengyel Miklóst említik, aki végrendeletében szőlőjét a barátoknak adományozta. Tehát nem János volt az első, aki a Lengyel nevet viselte – mondta. Fény derült a tóti templom múltjára is, és dr. Tóth Sándor segítségével bepillanthattunk a kutatás fáradságos és néha a szerencsét is igénybe vevő munkájáról. – Győrffy György professzor olvasta a kolostorról szóló írásomat, és levelet írt, mert érdekelte a dolog. Azt írta, ha igazolni tudom, hogy a templom védőszentje Mária volt, ő beazonosítja egy 12. századi templommal, amelyik Lengyeltótiban állt. A század elején a lengyeltóti esperes leírta a plébánia történetét, amit ezerszer olvastam, de mégis véletlenül bukkantam rá, hogy egy lábjegyzetben említi: az 1700-as években a körmenetek a templom védőszentje, Mária szobrától indultak. A Pálos templomoknak két védőszentjük volt Szent Jakab és Mária. Pista bácsi mindig is mondta, ha a templomhoz hozzányúlunk, nagy dolgok jönnek elő. Az 1992-es tatarozásnál kiderült, hogy az 1180-as években épült, nagy kőtemplom volt. Győrffy professzor azonosította be: a Szent István ispotályos lovagok fíliája volt. Őket II. Géza hozta be és oklevelében Tótit a rendnek adományozta, amit Orbán pápa megerősített 1187-ben. Dr.Tóth Sándor több kötetet is írt Tóti történetéből, a Csalogányok völgyéről, ahogy Rákosi Jenő publicista nevezte, aki a kiegyezés korában töltötte itt gazdatiszti éveit. A millenniumi kormánybiztosi hivatal támogatta a vaskos kötet kiadását. A dolog érdekessége, hogy a hivatalból kérték pályázzon, mert szívesen hozzájárulnak a könyv megjelenéséhez. Mégis sokkal nagyobb hatásúnak vélem azt a könyvét, amit a gyerekeknek írt Örökös szomjúság címmel. Ebben szemelvényeket közöl Lengyeltóti történetéből Szikra János fonyódi festőművész grafikáival illusztrálva. A város önkormányzata mellett a Soros Alapítvány is fontosnak tartotta, hogy támogassa a kiadását. Különös értékét nemcsak a történeti hitelessége, hanem az adja, hogy átsüt rajta a település, az itt élő emberek szeretete és tisztelete. Kell-e ennél jobb tankönyv a lengyeltóti diákoknak? Búcsúzóul azt mondta: Lengyeltóti szép hely, jeles családok lakták. Talán nem túlzás, hogy dr. Tóth Sándor is beírta magát a város történetébe.
Szerző: Gáldonyi Magdolna (Honismeret az ezredfordulón 2002) |
