Zichy-kastély (Kórház 1939-2006)
8693 Lengyeltóti, Rákóczi u. 18.
A lengyeltóti kastély a város közepén helyezkedik el, egy magasabb dombon. A XIII. századi épület műemlék, parkja, vegetációja nagyon értékes; a 10 ha-os ősparkban 300 éves, védett platánfák is találhatóak.
A Zichy-kastély parkja Lengyeltóti város közepén.
A kastélyt a Gróf Zichy család a XVIII. században építtette, amely az akkori Magyarország egyik legtehetősebb családja volt. A II. világháborútól a kastélyban kórház, majd időskori gondozó működött 2006-ig. A 100.000m2-es ősparkban 8 épület található. A kastély főépülete 3.274m2 nagyságú, a két nagyobb melléképület alapterülete 2.037m2. A többi épület összterülete 623 m2. A teljes épületnagyság 5.934 m2.
A Zichy-kastély és a hozzá tartozó melléképületek.
A lengyeltóti uradalom birtokosa a XVI-XVIII. században a Lengyel család volt. A Lengyeltóti uradalomhoz tartozott: Sodak, Mohács, Szentgyörgy, Berény, Gárdony. Az 1720-as években a Lengyel család az elsősorban állattenyésztésre specializálódott szentgyörgyi és bézsenyi majorsági központokat fejlesztette, melyet vagyonának megerősödése és a birtok kedvező elhelyezkedése tett lehetővé.
Lengyel Miklósnak (16..-1722) és Martonfalvay Magdolnának két fia volt, Lajos (1702-1762) és Gáspár (1704-1755), valamint négy lánya, Krisztina (1710-1756), Magdolna, Julianna, Borbála. Lengyel Gáspár támogatta Lengyeltótiban az iskola működését 1730-ban. 1752-53-ban az ő támogatásával történt a lengyeltóti templom barokk átalakítása, toronnyal, orgonával és mellékoltárral való ellátása. Ezenkívül a templom elé nagyméretű kriptát is építtetett. A kaposvári út kijáratánál egy Nepomuki Szent János szobrot állíttatott.
A Nepomuki Szent János szobor a kaposvári út kijáratánál.
- Lengyel Gáspárnak (1704-1755) és Sztrányai Juliannnának három gyereke született: Antal (1750.08.21.-1800.12.13.), Magdolna (1751.09.17.-1753.01.12.), Gáspár (1754.03.04.-1807.03.03.). Lengyel Antal Inkey Máriát vette feleségül, de házasságát nem kísérte gyermekáldás. (A lengyeltóti kastélyban Pálóczi Horváth Ádám sokat vendégeskedett, több versében is megemlékezik a családról. Pl. "Concordia Isten Asszony Lengyel Antalnénak", vagy "Lengyel Antal Úrhoz".) Ifjabb Lengyel Gáspárnak (1779-ben ő szerezte a bárói címet) Pongrácz Erzsébettől csak leányai születtek, Júlia (1780) és Krisztina (1782), így férfiágon a bárói vonal megszakadt. Lengyel Júlia férje Pászthory Menyhért, Krisztináé pedig Putheány Vencel lett.
- Lengyel Lajosnak (1702-1762.01.06.) és Nádasdy Teréznek egy fia született, Imre. Lengyel Imre (1745.07.01.-1799.02.24.) és Majthényi Eszter frigyéből egy leány származott, Anna (1768.07.05.-1843.09.10.). (A lengyeltóti kiskastélyban éltek. Sokat vendégeskedett náluk Pálóczi Horváth Ádám, aki a "Holmi"-t neki ajánlotta, ő pedig pénzzel segítette a kiadást. A versek bepillantást engednek a Lengyelek életébe, magas szintű kultúrájába. Emmellett Lengyel Imrét nevezik a megye legnagyobb adósságcsinálójának.) Férfiágon tehát a nemesi ág is kihalt. Lengyel Anna férje Tarródházi Kiss Ignác volt, egy lányuk született, Teréz (1787), aki Inkey Antalhoz (....-1831) ment feleségül. Kiss Teréznek és Inkey Antalnak több gyermeke született: József, Zsigmond, Lajos, Ifigénia, Anna, Vince.
A Lengyel család kiskastélya az 1690-es években épült és 1950-ben bontották le.
Egyes források szerint Lengyel Miklós (1613-1646) veje, Horváth Sperger Mihály (Lengyel Éva férje) az 1690-es években építette az emeletes barokk kiskastélyt. Ez volt az otthona a XVIII. század folyamán a Lengyel családnak, amely egyszerre több generációval is lakta. Bár emeletes volt, mégsem lehetett több 10-15 szobásnál a zárt építésű, csúcsíves boltozatokkal szerkesztett, dísztelen, sötét épület. II. József uralkodása alatt (1780-1790) a somogy megyei nemzeti szellem központjai voltak gróf Széchenyi Ferenc, gróf Festetics György, gróf Somssich és a Lengyel család tóti kastélya.
Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya (1798-99) "a kiszállván Balaton szántódi révére, az áldott országba: Somogyba beére,
Löllén egy stációt csinálván magának,
Igyekezett a Lengyel urak Tótijának..."
A Lengyel család férfiági kihalása után az Inkey, Pászthory, Putheány, Kiss családok sorakoztak fel az örökségért. Méginkább összekuszálta a helyzetet, hogy Sztrányai Júlianna id. Lengyel Gáspár halála után férjhez ment Majthényi Györgyhöz, akitől Eszter (1767.09.06.) lánya született, aki a fent említett Lengyel Imréhez ment feleségül.Az Inkeyek bárói és nemesi ágon kapcsolódva is igényt tartottak a Lengyel örökségre. A Putheány családot zalai birtokokkal kárpótolták, lengyeltóti birtokrészük a Kiss családé lett. Pászthory Menyhértnek nem volt fiú örököse, az ő Lengyel Júlia jogán kapott birtokrészét egy ideig veje, Rigyiczai Mihály kezelte, de pazarló életmódja miatt tönkrement, s ezt a részt is a Kiss család szerezte meg. Végül a Kiss családtól leányági örökléssel Inkey Antalé lett.
Inkey Antal és Kiss Teréz 1819-ben a birtok haszonélvezetének átvételével, tartozásait is átvette, melyek ekkor 84.811 váltóforintot tettek ki. Iharosberényi uradalmainak tartozásai ezt jóval meghaladták. 1825-ben bérbe adták a lengyeltóti birtokot báró Fechtig Ferdinándnak 1840-ig, aki korszerű és eredményes gazdálkodást folytatott. Fechtig európai színvonalra emelte az állattenyésztést, 300 lovat, 400 szarvasmarhát és 12.000 juhot tartott az uradalomban egy 1839. május 1-jén kelt jegyzék szerint. Inkey Antal feleségével együtt kérte vagyonuk zár alá vételét 1829-ben az eladósodásuk miatt, melyet hosszú vizsgálat, felmérés követett. Az 1840-es években vásárlás útján szerzett birtokot Lengyeltótiban Festetics Miklós és a Wodiáner család, de a birtok nagyobb része 1860-ig az Inkeyeké maradt, akkor cserélte el Inkey Zsigmond a lengyeltóti uradalmat Nepomuk Zichy Jánossal az alsóbogáti uradalomra.
A "nagy" fényesebb, rokokó stílusú kastély építtetője valószínűleg Lengyel Imre volt a XVIII. század végén, de az Inkey család a XIV. század elején átalakítatta és megnagyobbítatta. A kastély U alaprajzú, egyemeletes, mandzárdtetős épület, ami a korabeli leírások szerint 5000 kötetes könyvtárral, családi képtárral, különleges vadász-trófea gyűjteménnyel rendelkezett, amely az Inkey család őrizetében volt Iharosberényben és 1944-ben semmisült meg (a bolgár katonák máglyát raktak belőle).
Gróf Zichy-kastély az 1900-as évek elején
Zichy Nepomuk Jánosnak (1820.09.24.-1911.02.06.) és feleségének, Kray Irma (1830.04.11.-1913.02.02.) bárónőnek három gyermeke született Pozsonyban: Ilona (1849.08.28.-1878.09.05.), Béla (1851.08.08.-1928.06.04.), Géza 1855. decemberében, azonban ő 11 éves korában 1866. februárjában elhunyt. Zichy Nepomuk János, miután megszerezte a lengyeltóti uradalom központi részeit, Lengyeltótiba költözött. A Zichy uradalom a fonyódi hegyet nyugaton és délen határolta közvetlenül. A Felső Fonyódi hegy pusztai része a majorral is a Zichyeké volt.
A Zichy család szerteágazó módon folytatta mecénás tevékenységét. A lengyeltóti Historia Domus szerint: "A lengyeltóti nevelés- és oktatás ügyre akkor virradt szebb hajnal, mikor Lengyeltóti a nemes, gróf Zichy család kegyúrsága alá jutott. Ez idő óta van modern tanítói lak megfelelő melléképületekkel, 2 tanterem a fiúiskolák számára, osztálytanítói lakással." A grófi házaspár a lengyeltóti iskola mellett magukat az iskolába járó gyerekeket is támogatta. Így például a lengyeltóti iskolában 1874-től minden évben 30 szegény sorsú gyerek számára ruhaneműt vásároltak. Az iskola számára szükséges felszerelésekre is adtak kisebb-nagyobb összegeket. Zichy grófné apácazárdát és hozzá kapcsolódóan iskolát és óvodát alapított, melynek alapkő letételére 1888. május 5-én nagy ünnepséget rendeztek a községben. Az építkezés után a zárda és iskola szobáit berendeztette. A tóti plébános, Kommandinger Vilmos 1890. október 1-jén szentelte fel a Páli Szent Vicéről elnevezett intézményt, amely eseményen természetesen az alapító grófné is megjelent. Az irgalmas nővérek vezetésével működő római katolikus leányiskolát és óvodát évente 2400 korona adománnyal segítették, mellette karban tartották az épületet és kerítését. Zichy Nepomuk János a halála utáni időkre is biztosítani igyekezett az intézmény működését, ezért a "magyar földintézetnél" letétben tartott 60.000 korona névértékű értékpapírról úgy rendelkezett, hogy annak kamataiból előbb felesége, később Béla fia fedezze az iskola és óvoda költségeit. (A zárda egészen az 1930-as évekig a Zichy grófok által tett alapítvány finanszírozásával működött.)
A lengyeltóti plébánia életében jelentős időszak volt az 1882-83-as év. Ekkor Gróf Zichy Nepomuk János a templomot megnagyobbíttatta, a berendezést felújíttatta, új oltárképet kaptak a mellékoltárok, új orgonát rendelt és ellátta a templomot a szükséges kellékekkel. A hívek adakozásából és a kegyúr gróf Zichy Béla áldozatkészségéből új harang került a toronyba. A templom Nepomuki Szent János-oltárát 1905-ben Zichy Béla bőkezűségéből átalakították, festették és aranyozták. A gróf által átalakíttatott templom a környék egyik legszebb egyházi épülete lett.
Zichy Nepomuk Jánost 1911-ben, utolsó kívánságához híven, Lengyeltótiban temették el. Két évvel később, Kray Irma bárónőt is férje mellett helyezték örök nyugalomra. A lengyeltóti keleti temetőben, bekerített két fekete márványkereszt jelöli a nyughelyüket.
Gróf Zichy Nepomuk János és báró Kray Irma sírja a lengyeltóti temetőben
Gróf Zichy Béla "Kiképzését részben a szülői háznál, részben pedig bel- és külföldi tanintézetekben nyerte." Tanulmányai befejeztével Lengyeltótiban telepedett le, de természetesen rendelkezésére állt szülei pesti palotája is. A gróf mindennapjait áthatotta a vadászat és a lótartás iránti szenvedélye.
A Zichy grófok birtokain jelentős erdőségek húzódtak. A Liebus főerdész vezetése alatt álló lengyeltóti erdőhivatal 1884-es jegyzéke utal arra, hogy a lengyeltóti erdőgazdaságban vadaskert is volt, ahol a szabadban lőtt apróvadak mellett már szarvas, vaddisznó, őz és dámvad is puskavégre került. Zichy gróf ezer szállal kötődött a versenyló-sporthoz. Már egész fiatal korában, Somogy megyében hódolt e szenvedélynek. Az 1870-es évek végén lótenyésztőként is sikeres korszak kezdődött a lengyeltóti gróf életében. Lengyeltóti telivér ménese itthon és külföldön is elismerést szerzett. Futtatásukkal Zichy Béla tetemes összegeket nyert a lóversenyeken. A gróf lengyeltóti uradalmában az 1910-es évek közepén jelentős lóállomány volt. Lengyeltótiban volt a telivéristállója. Horváth Mihálynak hívták a telivérest, aki nagy szaktudással gondozta, nevelte a kancákat és csikóikat.
Zichy Béla 1899-ben kutat fúratott a plébánosnak, 1901-ben pedig saját istállóiban biztosított szállást és ellátást a plébános marháinak, míg a gróf által 1896-ban építtetett istállóját és pajtáját újjá nem építették. Midőn a plébános kertjéből szomszédai kívántak területet foglalni, a gróf segedelmével és 44.000 tégla beépítésével erős fallal akadályozta azt meg. A kertben termesztett zöldség és gyümölcs tárolására 1907-ben készült bolthajtásos pince, magát a plébániát 1914-ben újítatta meg.
A kastélyt 1914-15-ben modernizáltatta és újítatta fel. Korszerűsítette a fűtési rendszert, bevezetette a villanyt, vízvezetéket építtetett, a fürdőszobákat és konyhát kicsempésztette, új ajtókat, ablakokat készíttetett, a kastély fő- és melléklépcsőire, erkélyére műkőborítást csináltatott, a plafonokat gipszstukkókkal díszítette, valamint kifestette a belső tereket. A kastélyban a földszinten 15 szoba és folyosók voltak, az emeleten 12 szoba, 1 kredenc szoba és folyosók, az egész épület alatt pedig pince húzódott. Ezenkívül a kastélyhoz tartozott még konyhaépület, jégverem, kulcsárság, fészer, szerszámos kamra és angolkert. Egy 1927-es leírás szerint a gróf lovai számára a kastélyudvarban parádés boxot építtetett, melynek falait lóversenyt ábrázoló fényképek díszítették. A dolgozószobájának falán 10 nagyméretű lóverseny sportot ábrázoló színes angol kőrajz, valamint ugyanennyi nevezetes lovakról készült fénykép függött. A gróf hálószobájának falát 34db lóversenyt és rókavadászatot ábrázoló színes, angol litográfia díszítette. A hálószobákban biedermayer, vagy reneszánsz velencei faragott szekrények voltak. A kastélyt díszítő olajfestmények közül nagy értékűek voltak Valentiny János képei (Cigányleány (1874), Casanova). A kastély könyvtára 3138 kötetet és 340 füzetet foglalt magába, köztük az ókori klasszikusoktól a modern szépirodalomig.
Apja végrendeletének megfelelően a gróf egész életén keresztül gondoskodott a lengyeltóti leányiskola és óvoda működtetéséről, a plébános fizetéséről, ami mellett a káplán által teljesített hitoktatás költségeit az "egyházmegyei alapítványnál" 1907-ben tett 5.000 koronás alapítvány kamataival fedezte. Zichy Béla még végrendeletében is gondoskodott mind a plébánosról, mind a lengyeltóti oktatás fenntartásáról. Szintén a helyi iskola támogatásához kapcsolódik, hogy a lengyeltóti kaszinó az iskola javára 1880-ban jótékonysági bált rendezett, s oda a gróf 30 forintot adományozott. Húsz évvel később magát a kaszinót támogatta könyvtára gyarapodásában. A lengyeltóti tűzoltó-egylet létrejötte szintén nem történhetett volna meg a gróf segítsége nélkül. Bár az földbirtokosként kötelezettségei közé tartozott, mégis meg kell említeni, hogy a gróf uradalma dolgozóinak egészségügyi ellátásáról is mindig gondoskodott uradalmi orvos (dr. Berzsenyi Sándor) és orvosság biztosításával.
Gróf Zichy-kastély az 1900-as évek elején
Az I. világháborút követő zűrzavaros idők nem kerülték el a lengyeltóti Zichy uradalmat sem. Zichy Bélát méltán tarthatjuk a korszak egyik leghumánusabb földbirtokosának. Mégis az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy az országban az elsők között alakítottak ki szocialista termelőszövetkezetet Zichy Béla lengyeltóti uradalmából, mégpedig bő két héttel a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt. A Lengyeltótiban, 1919. március 4-én tartott közgyűlésnek egyetlen tárgya "a szocialista termelőszövetkezetek megalakítása" volt. A Tanácsköztársaság bukása után Zichy Béla is visszakapta ugyan lengyeltóti uradalmát, a márciusi események, illetve egy későbbi személyes lengyeltóti látogatása során volt cselédje, vagy cselédei olyan mély sebeket ejtettek a grófon, hogy többé soha nem tért vissza a településre.
Az uradalmat a jószágkormányzóval naponta telefonon egyeztetve Budapestről irányította. Zichy Béla országszerte ismert volt lengyeltóti versenyló-istállójáról, ami a gazdaságban is természetesen nagy súllyal birt. Uradalmának irányítása a Múzeum utcai palotából történt az 1920-as évektől, itteni irodájában székelt Oeeonomo György jószágigazgató, Páskády János főszámvevő és Huszka Lajos pénztárnok. Lengyeltótiból Sváby Aladár és Baunok István intézők ismertek ebből az időszakból. Az 1925-ben, Zichy gróf halála előtt 3 évvel kiadott statisztikai adatokból tudható, hogy összesen 24.974 holdjával Zichy Béla Magyarország 34. legnagyobb földbirtokosa volt.
Zichy Béla 1928. június 4-én hunyt el Budapesten a Pajor szanatóriumban, végrendelet hátrahagyása mellett. Miután törvényes leszármazottja és felesége nem volt, temetését fiatalon elhalt nővérének gyermekei intézték, utólag tudjuk, kegyeletsértő módon. Az egyik korabeli somogyi lap így számolt be a szomorú eseményről: „Somogy vármegye nagybirtokú mágnásainak egyik legközismertebb egyéniségét, a Zichy család széniorát szólította el életének 77. évében a halál gróf Zichy Bélának, a jótékonyságáról híres főúrnak a személyében. A lengyeltóti grófi kastély, a fonyódi uradalmak tulajdonosa Somogyot forrón szerette, intézményeiért szívesen hozott bőkezű anyagi áldozatokat. A többek között neki köszönhető a róla elnevezett szép balatoni fürdőhelynek a fonyódi «Béla telep»-nek a létesíthetése.”
Szüleivel ellentétben, őt a budapesti Farkasréti temetőben helyezték öröknek sajnos nem nevezhető nyugalomra. Miután hivatalos utód nélkül hunyt el, rokonsága csak korlátozott időre váltotta meg a sírhelyet. Így történhetett meg az, hogy az idő lejártával földi maradványait kihantolták, egy szinttel lentebb temették és az eredeti sírhelyre már más került. Sajnálatos, hogy örökösei semmibe véve a gróf végrendeletben kinyilvánított utolsó kívánságát, nem Lengyeltótiban, szülei és öccse mellett, hanem Budapesten temettették el. A lengyeltóti temetőben, a szülők mellett egy sírhely a körbekerített területen szabadon áll, minden bizonnyal ide került volna reményei szerint Zichy Béla. A Farkasréti temetőben a 46/7 parcella, 1. sor, 1-2. helyen nyugszik, de nincs emlékére sírkő állítva.
Gróf Zichy-kastély az 1930-as években
Miután Zichy Béla hivatalos leszármazott nélkül hunyt el, Lengyeltótiban és Fonyódon lévő vagyonának nagy részét főörököseire, a ménesét pedig Odescalchi Béla hercegre hagyta végrendeletileg. Mivel az örökösök közül egyik sem tudta megváltani a másik részét, az ingatlant a kastéllyal együtt eladták Pejacsevich Mikó Endre földbirtokosnak, aki az ügylet lebonyolításához a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál vett fel kölcsönt. Azonban a felvett kölcsönt nem tudta törleszteni, ezért a birtokot zár alá vették, majd elárverezték. Az árverésen sok lengyeltóti kisbirtokos, továbbá Horváth Fábos Imre, Hivatal Nándor, Jenes András lettek az árverési vevők. Az új tulajdonosok jól gazdálkodtak, de jött a II. világháború, utána a szovjet megszállás, majd a termelőszövetkezet megalakítása, így az egykori Zichy birtok állami tulajdonba került.
Pejacsevich gróf 1939 januárjában elhunyt, ebből kifolyólag feltehetőleg a fia volt az, aki 1939 novemberében eladta a kastélyt Somogy vármegyének 82.000 pengőért. A vármegye a megvásárolt kastélyban a Somogy területén élő tüdőbetegeket szándékozta elhelyezni, de a háború miatt 1939. szeptember 28-tól 1941 őszéig lengyel katonai menekülttábor volt benne. A lengyelek távozása után kezdődhetett meg a korszerűsítés és a teljes átalakítás, amely munkálatok 1944 közepére fejeződtek be. Budapest sorozatos bombázása ugyanakkor szükségessé tette a fővárosi kórházak kitelepítését, belügyminiszteri rendelet jelölte ki a szükségkórházakat. A lengyeltóti kastély a Margit és az István kórház sebészeti, szülészeti, fül-orr-gégészeti és röntgen osztályait fogadta be. 1944. július 18-án kezdte meg működését a szükségkórház 100 ággyal.
A lengyeltóti kórház az 1960-as években.
A szovjet megszállást követően szinte kizárólag a környékbeli járások betegeit látták el. A jelentős forgalom köszönhető volt annak is, hogy a kaposvári és a marcali kórházak megközelíthetetlenek voltak. A front közeledtével 1945 januárjában a kórházat 90 beteggel Gamásra telepítették, a kastély szárnyépületében maradt azonban a megyei levéltár közben szintén ide került anyaga. Ahogy lehetőség nyílt rá, a kórház visszatelepült, de 1945 nyarán a szovjetek kifejezték azon "óhajukat", hogy ott orosz kórházat szándékoznak kialakítani. Ez meg is történt, végül a budapesti kórházi ellátás még egy évig működött, de a lengyeltótiak azon törekvése, hogy fővárosi fenntartású közkórház legyen az épületben, nem vált valóra, maradt az 1939-ben tervezett tüdőszanatórium funkció.
A háborús károkat 1947-ben kezdték kijavítani. Eközben a vízvezeték befagyott csövének kimelegítésekor leégett a tető, kiégett az emeleti rész. A javítási munkálatokhoz ismét hozzáfogtak, s a lengyeltóti tüdőkórházat 1947. május 15-én, a népjóléti miniszter, a megyei főispán, az alispán, a járás vezetői és a helyi képviselőtestület tagjainak jelenlétében ünnepélyes keretek között megnyitották. Fejlesztéseket követően 1951 után a kórházat 120 ágyasra bővítették. A tüdőbetegek csökkenése miatt 1976-ban belgyógyászati osztályt hoztak létre, 1977-ben került Marcali kezelésébe, s a Marcali Kórház krónikus és utókezelő osztálya lett, 80 tüdő- és 40 belgyógyászati ággyal. 2006-ban a Marcali kórházba helyezték át a krónikus osztályt, így a lengyeltóti kastélyban működő intézmény 2006. június 30-án bezárásra került. Marcali önkormányzata 2007-ben adta el az épületet a hozzá tartozó ősparkkal. Sajnos, a kastély elhagyatottan állt éveken keresztül, beruházás, renoválás nem történt az épületeken, valamint a parkja és környezete is teljesen elhanyagolt volt.
A lengyeltóti kórház az 2000-es években.
A Lengyeltóti Városi Önkormányzat 2014. augusztus 5-én megvásárolta a Zichy-kastélyt a hozzá tartozó melléképületekkel és parkkal együtt. Amint a 2014. szeptember 9-én készült képeken is látható, a megvásárlása idején a település központjában elhelyezkedő kastély és a környezete is teljesen gondozatlan volt, amit már a helyi lakosság is nehezen tolerált.
A Zichy-kastély a megvásárlásakor elhanyagolt állapotban. (2014.09.09.)
Az önkormányzat a megvásárlás után azonnal nekilátott a kastélypark rendbe tételének, pár hónap alatt teljesen kitisztították a környezetet. A Rákóczi utca felőli kerítést, amit úgy benőtt a bozót, hogy évekig belátni sem lehett rajta, szépen kipucolták és a sérült, rozsdás drótot is lecserélték rajta. Ennek köszönhetően a kastély épülete ismét láthatóvá vált a főútról is, amelyen a város egyik legnagyobb átmenő forgalma is zajlik nap, mint nap. Legalább a környezetnek újra olyan a hatása, mint aminek van gazdája, ahogy ezt a 2015. február 13-án, ráadásul péntek 13-án, a Rákóczi utcából készült képek is bizonyítják. Az is megnyugtató, azt is tudni, ki a tulajdonosa a területnek, valamint hogy több évnyi elzártság után, amikor még a helyi lakósok sem mehettek be, most már lehetőség van a park és a kastély megtekintésére, még az épület belsejét is engedik megnézni.
A Zichy-kastély téli napsütésben, 2015. február 13-án, pénteken.
A Lengyeltóti Városi Önkormányzat természetesen folyamatosan keresi a lehetőséget a kastély rekonstrukciójára, hogy az épület a teljeskörű felújítása után, újra olyan funkciót kapjon, amely munkát, megélhetést biztosíthatna a helyi lakósok számára is, mint anno, mikor kórház működött benne.
